Az urna története

Az urna története nagyon régi időkbe nyúlik vissza.

Szemes láda

A halott elhamvasztását követően a hamvainak befogadására szolgáló edényt nevezik urnának. Az urnákat kezdetben nem temették el a földben, hanem hozzáférhető helyen helyezték el. Így a hozzátartozók bármikor kapcsolatban lehettek az elhunyttal.

Az urnák földben való elhelyezése, az urnás temetés.
Az urna temetés fokozatos kialakulása hosszú folyamat alatt ment végbe. Az első urna temetők az i.e. 12. századtól jelentek meg Közép-Európában, és innen terjedtek fokozatosan szét Európában a késő bronzkorban. A rendszerint díszes, zárt edényt, később a  görögök és a rómaiak is előszeretettel alkalmazták.

Korunkban a koporsóban való temetés és a síremlék állítás a temetőben, szokása terjedt el.
A temetőben való elhelyezés, egyre inkább a megnövekedett népesség problémájával találkozik. A temetők hely igénye, a megnövekedett területi igény már városrészeket foglal el, és ez egyre csak növekszik. Emellett az egekbe szökő árak egyre kevesebb elhunyt számára nyújt elhelyezési lehetőséget. Egy másfajta szokást von magával, a régi hagyományok újra éledését.

A korábbi kegyeleti formákat egyre inkább az urnás temetkezés váltja fel, amelynek központi rekvizituma maga az urna. Az eltávozott emlékét a szívünkben őrizzük, de az urna hivatott – egyfajta kapocsként – megjeleníteni, kifejezésre juttatni az eltávozó szellemiségét, és az itt maradottak hozzáfűződő szellemi–érzelmi kötődését. Az urna esszenciálisan képes megjeleníteni mindazt, amit korábban a koporsó és a síremlék együtt.  Épp oly egyedi és személyes lehet, mint amilyen az eltávozott személyisége volt.  

 

 

Népszerű bejegyzések